Huszonévesen talán még reménykedünk abban, hogy a gyerekkorunkban elképzelt férfi tényleg létezik. Ekkor persze már tudjuk, hogy a szőke herceg lehet barna vagy fekete is, de mindenképp sármos, jóképű, intelligens, van humora és pénze is természetesen, sportos, jól öltözködik, odaadó és romatnikus szerető. Aztán telnek-múlnak az évek, és betöltjük a harmincat.
Harmincon túl már nagyjából tisztában vagyunk a kereslet-kínálat kapcsolatával, és ehhez képest módosítjuk az elképzeléseinket tudva, hogy ez a fajta újratervezés nem kudarc, sokkal inkább megújulás, hiszen miért ragaszkodjunk görcsösen egy elképzelt ideálhoz? Tudjuk, hogy mi egy igazi férfit szeretnénk, aki több mint pénz és sárm, a terveken változtatni pedig valójában nem más, mint rugalmasság és erő. A megújulás ereje.
Vagyis a harmincas éveinkben már szeretjük, ha rendszeresen sportol, étterembe visz és ha sokat utazunk együtt. Szereti, ahogy főzünk, udvarias és igazi társ, partner, akivel már lehet beszélni a családtervezésről, nem fél a házasságtól és legalább két gyereket szeretne. Emellett persze a humor és az intelligencia még mindig fontos, ebből azért még nem engedünk.
A kompromisszumok kora
Amikor negyvenen túl keresünk párt magunknak, az igényeink tovább változhatnak, ami ugyancsak természetes, hiszen a kínálat valószínűleg egyre kisebb, nagyobb élettapasztalattal pedig tudjuk, hogy a kopaszodásnál fontosabb, hogy biztonságban érezzük magunkat a velünk együtt élő férfi mellett.
Olyasvalakit keresünk, akivel jókat tudunk beszélgetni, aki intelligens és van humora, udvarias, ad a külsejére, és szívesen vesszük, ha van egzisztenciája is, vagy látjuk, hogy az elmúlt években nemcsak ült a babérjain, de kialakított magának egy életet, egy életszínvonalat, és az összeegyeztethető a miénkkel. A kompormisszumkészségünk a korral egyre nagyobb, de azért nem adjuk le annyira az igényeinket, hogy bárkivel megelégedjünk. Vagy hogy bármiben engedjünk, csak mert már elmúltunk negyvenévesek, sőt!
Ötven fölött talán a jó társaság az, amit leginkább keresünk. Olyasvalakit, akivel megoszthatjuk az életünket, aki eljár velünk moziba, színházba, jókat kirándulunk, utazgatunk. A sportos életmód már nem olyan fontos, de azért éljen egészségesen. Hétvégente ne csak a tévét nézze és ne csak sörért járjon ki a hűtőhöz, hanem akár főzhet is valamit olykor-olykor. Adjon a külsejére, borotválkozzon rendszeresen. Tudja, hogy mikor van a születésnapunk és az évfordulónk, és lepjen is meg valami aprósággal bennünket.
És mi a helyzet hatvanon túl?
Öregedjünk meg egymás mellett szépen, békességben, és élvezzük együtt a nyugdíjas éveket.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest